Untitle

#36

2009. nov. 27. 20:17 - írta xiderlady

-         Háháháháhá- röhögött Georg,mikor megtudta hogy mire kért fel az osztályfőnököm- hát ez gáz szívem. Remélem az első sorban röhöghetem végig a műsort

-         Georg fogd már be.- vágtam hozzá az egyik díszpárnát a stúdióban

-         Mellesleg…én nem ülnék rá. Valamelyik nap Andreas épp ott húzott meg egy csajt- mondta fintorogva- És a

-         Bugyiját a lámpán találtad meg- fejeztem be helyette szemforgatva- tudok róla. És ennyi erővel,akkor én meg megkérdezem,hogy nincs e véletlenül valami tisztítószeretek

-         A stúdióban nem igazán tartunk. Miért?- kérdezte Gustav

-         Mert már Georg is megfordult itt a kanapén,még ha csak ült is rajta- vigyorogtam,erre pedig elsötétült tekintettel néztük egymást

-         Na jó…még mielőtt egymásnak esnétek…a tánccal hogy haladsz?- kérdezte Bill

-         Basszus…ma próbám van- csaptam homlokon magam olyan szinten,hogy a többiek is felszisszentek nem csak én- szia szivi- nyomtam egy gyors csókot Tomnak- köszi Bill- adtam neki puszi- sziasztok- és már futottam is ki

-         Te mi a faszt csücsörítesz?- nézett Tom Georgra

-         Én csak téged utánozlak :D vagy tőlem is vársz egy csókot? Gyere baby- indult el csücsörítve felé

-         Menj a….tudod hova- lökte el magától nevetve,majd bement a terembe- héj- kocogtatott ki az ablakon- próbálunk még ma?

 

A verseny napja már itt van a nyakunkon. Már csak egy nap van…..Hiába gyakoroltunk minden egyes nap több órán keresztül,akkor is rohadt ideges vagyok. Ez nem csak egy sima verseny…talán ezzel megváltozhat majd az életem.
Este is alig tudtam aludni,így végig csörgettem mindenkit…persze mindegyik letette azzal a szöveggel,hogy „hajnali 3 óra….egy normális ember ilyenkor alszik”. Így fogtam a cuccom,és elmentem sétálni,végül egy gyönyörű helynél kötöttem ki. Azt hiszem ez lesz a kedvenc helyem….olyan megnyugtató…az ember el is tud lazulni. A folyóparton egy öreg fűzfa tövében ültem,és a túl oldalon lévő város fényét figyeltem. Egyszerűen gyönyörű.

 

-         van ott valaki?- néztem hirtelen hátra,mikor zajokat hallottam….kezdtem félni- ááááá

-         nyugi…cssss….csak én vagyok- ölelt magához szorosan Tom

-         basszus Tom…a szívbajt hoztad rám- öleltem magamhoz én is,és érezte is hogy remegek a félelemtől

-         naaa….nyugi. nem akartalak megijeszteni- simogatta a hátam

-         hát pedig sikerült- motyogtam- mit keresel te itt?

-         Gondoltam ha már felköltöttél,és úgy se tudtam visszaaludni se,kijövök sétálni…de pont láttalak,hogy te is mész valamerre,és követtelek. Bocs hogy olyan bunkó voltam a telefonba…de nem szeretem ha felköltenek.

-         Tudom….én se szeretem….ne haragudj- simogattam meg az arcát,majd adtam neki egy puszit

-         Ennyi?

-         Miért? Mit kérsz?

-         Ezt- és adott egy hosszú,szenvedélyes csókot

 

Még egy kicsit maradtunk,majd kézen fogva sétáltunk haza. Be akartam hívni,hogy aludjon nálunk,de hazament….azt is hogy tette? Ugrált egyik kerítésről a másikon keresztül….vagyis a kertek alatt suhant haza. Arra viszont nem számított,hogy az egyik szomszédnál kutya van,így egy kicsit tempósabbra kellett vennie a figurát. Imádom ezt a lökött gyereket.

 

Másnap délután 3:55. 5perc és kezdődik. Én a kezeimet tördelve relaxálok az öltözőbe….Mike előttem ugrál,a kezeit és a lábát rázva lazítja el,a fejét pedig jobbra balra dönti,végül megáll…belenéz a tükörbe,és vesz egy mély levegőt.

 

-         jók leszünk Honey- guggolt le elém,és megfogta a kezem

-         kezdünk- szólt be egy nő az ajtón

-         na…gyere menjünk- mosolygott rám bíztatóan

-         hát akkor….rajta.- álltam fel,és a színpad felé vettük az irányt

 

Hihetetlen,hogy milyen összhangban dolgoztunk. Csak a zenére,és egymásra koncentráltunk semmi másra. A szám volt vagy 3 és fél perces,majd a végén egy emelés után,pár lépés és sasszé után egy hullám mozgással egymás alkarját fogva álltunk meg egymás előtt. A mellkasunk fel-le járt,csak egymás szemét néztük,és amikor felhangzott a tapsvihar egy elégedett mosoly ült ki az arcunkra,és megöleltük egymást. A színpad elejére mentünk,meghajoltunk,és boldogság ült ki az arcomra,mikor a szeretteim ott ültek az első sorban,és állva tapsoltak.

 

-         ezt el se hiszem- lihegtem az öltözőbe,és egy törölközővel a nyakamat törölgettem,majd Mike megdobott egy üveg vízzel

-         én se…de nagyon jók voltunk. És még az emeléssel se volt gond.

-         Bejöhetek?- kukkantott be egy Tom fej :D

-         Persze- mondta Mike- én addig kimegyek a mosdóba- vigyorgott,majd kikerülte Tomot miután kezet fogtak és már ott se volt

-         Gratulálok baby- ölelte át a derekamat,majd adott egy csókot

-         Köszönöm…és azt is,hogy eljöttetek- simogattam a mellkasát mosolyogva- és látod? Abba a cuccba vagyok,amit nagyon szerettél volna látni- nevettem

-         Igen…és borzasztóan tetszik- simított végig a hátsómon- most sincs rajtad melltartó?- nézett volna be a pólóm alá,de rácsaptam a kezére játékosan

-         Tooom- nevettem