Untitle

#75

2010. jan. 24. 10:52 - írta xiderlady

Újabb napok,hetek telnek el. Aznap este,mikor a stúdióba mentem,még beengedtem a lakásba Tomot,de akkor is a kanapén aludt. Másnap meg kicseréltettem a zárat az ajtón. Persze a gyerekeket láthatta,de szigorúan csak akkor,mikor én nem voltam itthon.

 

- Olyan jó csajok,hogy átjöttök néha. –ültem le Anna és Emma társaságához a nappaliba egy tál kukoricával

- Most tulajdonképpen min is kaptatok össze?- kérdezte Anna

- Ez te se gondolod komolyan- nézett rá sötéten Emma

- Csajok…héj,nyugi.- tettem eléjük a kezemet,nehogy egymásnak essenek- az volt gond Anna,hogy három hete folyamatosan becsapott. Azt mondta,hogy éjszakáznak a stúdióba,erre Bill buktatta le,mikor Emmát hívtam,hogy már rég nem is csinálnak ilyet. Erre fogtam magam,és bementem a stúdióba,ő meg ott aludt. Érted?? Én itthon gürizek basszus,mosok,főzök,takarítok,Scott nem épp egy nyugodt kisbaba,nincs olyan éjszaka,amit ne tudnék végig aludni nyugodtan,mellette még Nicole is itt van,aki iskolás,meg minden….erre ő mit csinál? A képembe hazudik,hogy próbálnak,közben meg nyugisan alszik. – mondtam egy kicsit hangosan

- És most mit akarsz csinálni?- kérdezte Emma

- Szerintem el fogok válni…ez így nem megy.- hajtottam le a fejem

- Öhm…Emma,szerintem ezt rosszkor kérdezted- szólalt meg halkan Anna

- Mert?- néztünk rá mind a ketten,ő pedig a hátam mögé mutogatott

- Jézusom…Nicole,én…- álltam fel,és felé indultam,de ő csak könnyes szemekkel hátrált,majd felszaladt a szobájába- te meg mi a francért nem szóltál,hogy itt vagytok?- kiabáltam rá Andreasra,de pillanatokon belül a karjaiba kötöttem ki sírva

- Cssss…nyugi Honey. Meg fogja érteni- simogatta a hátam- csajok! Menjetek nyugodtan…még a végén elkéstek a ZH-ról- mosolygott rájuk

- Hogy mi? Miért nem mondtátok,hogy dogát írtok?- néztem rájuk kétségbeesetten

- Nyugi Honey…most nem mi vagyunk a legfontosabbak,hanem te. Melletted vagyunk,és segítünk bármikor ha kell- ölelt át Emma

- Szeretünk téged- jött Anna is

- Én is titeket csajok- sírtam az ő vállukon is- na…de menjetek. Szorítok nektek- adtam nekik puszit

 

Andreas se maradt sokáig,mert az anyjának kellett valamiben segíteni,de nem maradtam sokáig egyedül,ugyanis átjöttek a szülők is. Hazafelé mikor jön Gordon felveszi anyut,és Simone-t is,és jönnek a mindennapos látogatásra.

Egy csésze forró kávé,tea mellett pedig Tom és az én kapcsolatomat kezdtük el elemezni. A két „anya” kijelentette,hogy ez a tipikus szülés utáni depressziós korszak,mikor az újdonsült szülők besokkolnak. Simone elmesélte,hogy Jörg,az ikrek apja,is ilyen volt,de az ő kapcsolatuk nem is javult már meg,ezért váltak,viszont abban biztos,hogy mi meg fogjuk tudni oldani a kettőnk dolgát.

 

- nem lesz ez így jó. Alig 4hónapja házasok,és máris ilyen köztük a kapcsolat.- rázta a fejét Emma

- mit kéne csinálni? Tom is csak használhatatlan a próbákon. A tegnapi interjún azt se tudta mit kérdeznek tőle,oszt azt válaszolta,hogy,idézem: „én ezt nem akartam”.- mondta Georg

- ja…már vagy 20 húrt is elszakított a gitárján- szólalt meg Gustav is

- nekem van egy remek ötletem- tette fel a mutatóujját- azonban szólni kell a szülőknek is,hogy jöjjenek át,és utána mindenkit beavatok- vigyorgott

- mibe avatsz te bele mindenkit?- jött le kosárlabdával a kezében Tom- áhh…mindegy is. Elmegyek egy párat dobálni. Majd jövök- csukta be maga után az ajtót

 

Este 9 óra…esik az eső,én pedig a vacsora után megmaradt edényeket mosom el. Nicole-lal szerencsére meg tudtam beszélni a dolgokat,és most már egy fokkal jobban érzi magát,mert szegénykém azt hitte,hogy miatta akarok válni.

 

- jövök- töröltem meg a kezem a rongyba- szia- zártam volna be az ajtót,mikor megláttam,hogy Tom áll ott

- várj- tette oda a lábát,és a kezét is- én csak….hukk…én csak….bocsánatot akarok kérni- dőlt neki a falnak- én szeretlek,és….hukk…nem…hukk…akarom,hogy elhagyj- kezdett el sírni

- Tom…istenem. Részeg vagy- próbáltam fogni a mellkasánál,hogy ne dőljön el,de ő folyamatosan rám dőlt- ne tapizz,mert nincs jogod hozzá- vettem el a kezét- és térj már észhez- adtam neki két erős pofont

- Ez fájt- fogta az arcát,és még jobban sírni kezdett- aztán hirtelent magához ölelt szorosan- de megérdemeltem. Egy önző fasz vagyok,aki magára gondolt,hogy nekem jó legyen,és nem figyeltem rád eléggé…kérlek bocsáss meg.

- Tudod mit Tom? Ezt most fejezzük be,most pedig bemész a fürdőbe,lezuhanyzol,és rendbe hozod magad,és csak…ismétlem,csak a kanapén alhatsz. A háló tabu- löktem be a fürdőbe,én pedig felmentem az emeletre